Szemrevételezés: A hagyományos, kézzel készített, eredeti indigó kalikóban az egyoldalas{0}}nyomott szövet hátoldala csak valamivel világosabb színű a megfelelő fehér területen. A kétoldalas-nyomtatott szövetben a minta mindkét oldalon majdnem azonos lesz, és a minták kézi párosításakor enyhe eltolódás léphet fel.
A gépi{0}}hamisítványok hátoldala észrevehetően világosabb és egyenetlen kék színű lesz, a hamisítvány hátoldalán lévő fehér terület pedig foltos lesz.
Égési teszt: Az eredeti szövetek növényi{0}}alapú indigófestéket használnak. Amikor a szövet szélét meggyújtják, majd fehér papírral érintkezik, kék nyomot hagy az indigó 160 fokos szublimációs karakterisztikája miatt. A hamisítványok gyakran kémiailag szintetizált színezékeket használnak, amelyek az égés után nem hagyják ezt a jellegzetes nyomot.
Szakmai tesztelés: Az elemzéshez olvassa el a "Természetes növényi színezékek textíliákhoz való elemzési és azonosítási módszere: indigó" című csoportszabványát. Folyadékkromatográfiás analízis és spektrális összehasonlítás használható az indigótartalom és szennyeződések kimutatására. Ezzel egyidejűleg ellenőrizni kell a rosttartalmat, a színtartósságot, a pH-értéket és más mutatókat, hogy megállapítsák, megfelel-e az eredeti termékekre vonatkozó követelményeknek.
